Kedd, 2017-10-17, 6:04 AM
Üdvözöllek Vendég | RSS

Üdvözöllek

🚪Belépés
A fejezet kategóriái
Blogok, idézetek [24]
Regisztrálj és oszd meg blogodat, idézetedet.
Vicces képek [8]
Regisztrálj és oszd meg vicces képeidet.
Szavazás
Szerinted melyik a megbízhatóbb telefon?
Összes válasz: 3
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Blog

Főoldal » 2017 » Május » 16 » Csak egy érzés
0:10 AM
Csak egy érzés

Csak egy érzés

Csak egy érzés.

Régen sokkal másabb volt minden.
Kissebbek voltunk, játszottunk sokat nyáron.
Imádtam az este friss illatát.
Sokat voltunk kint este amikor jó friss volt a levegő.
Azok a tipikus ( ,,régi szép idők'' )
Tényleg szépek is voltak tepe rengeteg csodálatos emlékkel.
De az évek sajnos nem állnak meg.
Az ember megnől, iskolás lessz, majd munkába kell állnia.
Csak azt vettem észre az életemben, hogy kezd valami 
hiányozni.
Az évekcsak teltek.
Egyre erősödik bennem ez az érzés és nem tudom hogy micsoda.
Csak este kúülök a teraszra és nézek fel a nagy semmibe.
Majd idővel azt veszem észre, hogy már nincsenek körülöttem
azok a ,,régi'' haverok, nem játszom apámmal mint kiskoromba.
Valami hiányzik és nem tudom hogy mi.
Már nem vagyok kint estig játszani mint anno.
Az évek csak peregnek a fejünk felett olyannyira hogy észre sem vesszük.
Majd egyszer csak azt veszem észre hogy apám nagyon beteg, közben az életemben akadt valaki aki nagyon fontos lett számomra.
De nagyon hiányzik valami.
Apám nem tudta tovább bírni és az első születendő gyermekem előtt eltávozott.
Csak azt vettem észre hogy feketébe kell öltöznöm mert el kell kísérnem az utolsó útjára.
Idővel megszületett a kislányunk.
Csak azon gondolkodtam hogy hiába van családom, hiába látom őket nevetni,
mégsem érzem magam boldognak.
Valami hiányzik az életemből amiről érzem hogy már az nem lehet.
Folyton csak az az érzés kering bennem hogy hiába van családom,
hiába vannak ismerőseim, 
hiába vesznek körül emberek,
mégis annyira egyedül érzem magam mint ha csak én lennék az egész univerzumban egyedül.
Talán ez az én hibám? Elrontottam valamit amit észre sem vettem? Én tehetek rólla hogy ezeket érzem? Nem tudom. Fogalmam sincs.
Majd egyszer kiültem a teraszra ,,mint régen'', meggyujtottam a cigimet, majd megcsapott az a rég nem érzett jóleső frisslevegő.
Csak ültem és elmélkedem gondolataimban hogy honnan ismerem ezt a jó friss levegő illatát. Mintha már párszor éreztem volna.
És ekkor szembesülök az élet vas fogával hogy az eddigi életem hiányzik.
Ezért volt ismerős az az esti friss levegő.
Hiányzik az ahogy játszok késő estig szeretett apámmal kint a kertben, az hogy mérges legyen rám mert valami rosszat csináltam, hogy éjszaka ökörködünk a haverokkal, és sok más ami abban atipikus (,,régi szép'') időkben éltem át.
Csak ülök és cigizek, és azt érzem hogy nem maradt más mint a rengeteg szép emlék ami egyben a szívemet tépi szét. Nagyon fáj már semmi sem olyan mint régen.
Csak ülök egyedül a teraszon egyedül érezve magam a rengeteg szép és fájó amlékekkel.
Felnézek a nagy semmibe és mintha egy felgyorsított filmet látnék.
Látom leperegni magam előtt az eddigi életemet. Annyira fáj.
Egyedül érzem magam és elfog magával egy rossz gondolat. Vajon ha megörekszem, akkor mi fog maradni az életemben amiért még érdemes küzdeni? Érdemes még egyáltalán tovább élnem.
Kezdem azt érezni hogy elfáradtam. Még öreg sem vagyok de meguntam az életemet. 
Ha megöregszem vajon mi marad az életemből?
Félek, rettegek attol hogy nem marad más csak egy rozoga szék a teraszon, este a friss levegő, és a töménytelen szép de egyben fájó emlék.
Félek.
Életemben előszőr kell igazán szembesülnöm a félelemmel. 
Vajon a gyemekeim ha kirepülnek a fészekből, fognak engem keresni? fognak szeretni?
Vagy csak este kimegyek a teraszra elszívni egy cigit a rozoga székemen felnézve a nagy semmibe megnézni még utoljára a filmet?
Nem tudom és rettegek.
A szívemet mintha facsarnák össze.
Nem maradt más csak a csend, a sötétség, a friss levegő és a rengeteg fájó szép emlék.

Nem tudhatjuk hogy mit hoz a jövő, nem tudhatjuk hogy mit tartogat számunkra az eddigi leélt életünkről a sors, de mégis félek.
Kint ülök a teraszon, a film csak pereg, látom magam hogy kiveszek egy cigit, kiülök a teraszra rágyujtani és közben elgondolkodok hogy ezt most miért írtam le vajon?

Kategória: Blogok, idézetek | Megtekintések száma: 22 | Hozzáadta:: Laci | Címkék (kulcsszavak): csak egy érzés, Idézetek, blogok
Összes hozzászólás: 0
avatar
🔎Keresés
📆Naptár
«  Május 2017  »
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031